Ti írtátok!

Már hetek óta kérdezgetik a kismamák az AUM-ban, hogy tudok-e valamit Zsófiról, és én mindig azt válaszoltam, hogy most már biztosan megszült, de hát a friss mamik többsége beleborul a babázásba, és néha hónapok is eltelnek, mire életjelet adnak :) Zsófival is ez történt, de végre jelentkezett az örömhírrel, hogy sikerült császár után normál hüvelyi úton világra hozni a kisfiát, mégpedig villám sebességgel! Gratulálunk, Zsófi, nagyon örülünk nektek! Nagyon sokan szurkoltunk neked itt az AUM-ban :) Sok boldogságot kívánunk! :)

"Kedves Éva,

Négy hete született meg a második fiam, Botond:-). Sikerült a császár utáni hüvelyi szülés!! És ráadásul szélvész gyors volt Boti, nagyon sok jósló fájás után a szülés végül 2,5 óra alatt lezajlott, az első komoly fájástól számítva ennyi idő volt, hogy kibújjon:-), bár a múltkor a tolófájásokig jutottam, azért ez a második nagyon intenzív volt, olyan erővel jött a baba.

A babáról végig azt mondta az orvosom is, hogy valszeg nagyon gyorsan fog kijönni, és terminus előtt, és én is ezt éreztem (3 nappal jött előbb). A dúlám a lelkemre kötötte, hogy a legkisebb gyanús jelre hívjam, mert szerinte is gyors lesz.

10 perces, intenzív kontrakciókkal indított a vajúdás. Hívtuk a taxit, 10 perc múlva lent voltunk, addigra 3 percenként jöttek a kontrakciók, és egész halvány tolási ingert is éreztem. Mikor a kórházba értünk, azonnal felfektettek, oldalt fekvésben, és tolhattam. Valamikor ekkor repedt meg a burok. A dúlám a hátamat simogatta, hogy mindjárt kinn van a baba, a párom velem szemben állt és bíztató-bátorító szavakat sutyorgott a fülembe, és fogta a kezem. NEM volt idő számolni a kalkulátorral. és semmi másra sem! És mindent utána írtam alá! :) Pár másodperc alatt megtisztították a légutakat ott helyben, és már rám is került… és megtalálhatta egyedül a mellemet, és kezdhetett ügyesen szopizni. Kis felszíni gátrepedéseket nem úsztam meg, valószínűleg, mert ez volt az első hüvelyi szülésem, és nagyon gyors volt.

Valahogy olyan evidens volt, hogy ott van Botond, én meg azt éreztem, hogy végre vége, hogy megcsináltam/tuk smile hangulatjel:) Pontosan úgy, ahogy ezerszer elképzeltem. Szó szerint, ugyanis a dúlám javaslatára is sokat játszottam le a mozit, ahogy a kisbaba elindul kifelé és ki is jön belőlem, és ezt mindig ugyanabban az oldalt-fekvő pózban tettem, ahogy végül szültem, pusztán azért, mert arra fordulva altattam közben mindig a nagy fiamat.

A nálad tanultakból a hehegő légzést próbáltam néha, amikor azt éreztem, pl. a taxiban, hogy már tolnom kéne, akkor próbáltam ellélegezni a dolgot:-). És a mély A hangot is azért tudtam, hogy azt kell, hogyan kell, mert gyakoroltuk:-).

Nagyon jó volt hozzád újra járni, köszönök mindent, és a legjobbakat kívánom,

üdv,
Zsófi"



Kövess minket a Facebook-on!